Sziasztok édes emberek akik olvassák ezt a nagy összvisszaságot. 

Jelenlegi állapotom olyan, hogy azt se tudom néha hol vagyok. Nagyon fáradt vagyok. 
 

Járjuk sorra a nyílt napokat, csináljuk sorra a felvételiket és hát mit ne mondjak elég gyatrán megy. Főleg a matek. Magyart megtudom írni 45 pontosra, de a amtekból eddig a legtöbb 21... Komolyan örülök, ha élesben is ennyit összehozok.... 

A jegyeim igen vegyesek, vannak szarok, meg jók is. 
Ja és tesiből 2 egyesem, de fuh -.-  jólvan ember jólvan. 

Eddig 711 édes ember fordult meg itt, köszönöm szépen, tudom, hogy nincs sok olvasnivaló, de ígérem amikor tudok írok. Bár igazából csak lusta vagyok, de nagyon.
Sokkal könnyebb görgetni lejebb a tumblr-ön, mint itt írni.

Szóval.

Mindjárt fél évi fagott vizsga, max kottából játszok és nem fejből, de már nem érdekel o.o

Jó most biztos olyan gonosznak tűnök :(((((( 

DSGSFGHDGJGUKFHKJJZH

Igazából a címnek semmi köze nincs a bejegyzéshez. Csupán a napokban sokszor tettem fel ezt a kérdést. 

Nos. Az a helyzet, hogy nincs helyzet. Remélem tudjátok, hogy rá gondolok. 
Az élet zajlik. Sokat sírok. Egyszerűen mindentől. A stressztől meg ilyenek. Lehet gáz, de ez van. 
Valószínűleg írtam egy kémia egyest... mint sokan mások.. Ugyanis kirántották a kezünkből a füzetet és ledobták a földre. Vagyis ledobta.... A megtestesült gonoszság!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Kezdjük jól az évet:))) 
Tesóm már sokkal de sokkal jobban van! 
Ez abban is megnyilvánul, hogy ismét bunkó és kötekedő amikor olyan kedve van. Persze csak velem a hugával. 

Tegnap egésznap a danki cipőjét fotóztuk. Ez igen hosszú történet, nem is mennék részletesen bele:) 

Szóval tegnap sok fénykép készült és megpróbálom feltölteni őket a galériába, amint rájövök hogyan kell:'D 

Szóval akkor töltök fel egy csomó képet:P 

Fél hatkor zongoráspróba... hétfőn pedig növendékhangverseny. Kedden október 23-ai előadás. 
Katalinka szállj el... 
KÖSZIIKE.. 

http://www.youtube.com/watch?v=My2FRPA3Gf8

Hm.. elég régen kezdődött. 
Beleszerettem egy emberbe, és azóta szeretem. Úgy érzem sokszor fogom használni a szeretem szót és további ragozásait. 
Szóval szeretem. Nem tudom megmondani, miért. 
Vagy talán mégis! 
Imádom, ahogy beszél. Mármint olyan intelligens. Nagyon okos és leginkább ezt szeretem benne. Iszonyat jól eltudok vele beszélgetni, hogy aaaaaaaaj! Ritkán találok ilyen embert, akivel így eltudok beszélgetni. Egyszereün csak leülünk és beszélünk. Mindenféléről. Meghallgat és én is őt. A semmiről is tudunk beszélgetni. 
Csak van egy KIS bökkenő. 
Nem sokat beszélgetünk, sőt! Szinte semmit.. 
Ugyanis én egy fél éve elmondtam, hogy szeretem. 
Mindegy ebbe a részébe most nem mennék bele, a lényeg az, hogy én nem tetszem neki.  Elég viharos pár hónap volt. 
Voltunk jóban rosszban. Most megint olyan semmilyen.
Év végén beszélnem kellett vele valamiről és akkor lekezdtünk beszélgetni. Kezdjük ott, hogy nagyon nehezen szólítottam meg. 
Csak beszéltünk beszéltünk mikor becsöngettek. 
Ő MONDTA, hogy folytassuk és, hogy mögém ül. Mondtam, hogy okés akkor majd hátrafordulok. És akkor Ő OLYAT MOND, hogy NEM, GYERE ÜLJ IDE MELLÉM. Megfogta a székem, és átemelte maga mellé. 
Egész ének órán beszélgettünk mindenféléről. Persze már óra elején tisztáztuk azokat a dolgokat, amiket kellett. 
És akkor beszélgettünk. Ezt a szót is túl sokszor használom.
So BESZÉLGETTÜNK mindenféléről. De tényleg. 
A fejünk pár centire egymásétól és a lábunk is összeért. 
Na és akkor óra végén azt mondja: Egyébként mit akartál mondani?
Én meg csak néztem, hiszen már jó rég elmondtam amit akartam. 
És akkor kérdi: De mást nem akartál mondani?  És akkor ezt olyan furcsán kérdezte. 
Meg többször is utalt arra a dologra, és mondtam, hogy az régen volt. De ezt nyomatékosan jegyeztem meg.
Tehát reményeim szerint őmost úgy tudja, hogy nem szeretem. 
Azt hittem ez egy gyönörű barátság kezdete, hiszen milyen jól elvoltunk. Ahw imádom ezt a fiút. 
Aztán megint leszartuk egymást. Én nem merek oda menni hozzá, ő meg nem foglalkozik velem. Gondolom. 
 

A napjaink úgy telnek, hogy nem foglalkozunk egymással. Mindenki megvan a saját kis világában. DE HAHÓ, ÉN MINDEN SZÜNETBEN ŐT ÖLELGETNÉM! 
Azt vetem észre, hogy egy nap kimondottan sokszor találkozik a tekintetünk. Nem tudom, hogy ez jelent e valamit, vagy csak én reagálok túl mindent, ami elképzelhető.... De tényleg sokszor összenézünk és általában ő kezdi!!!!! 
Hátrafordul ránézek, ő már néz. 
Lehajol felnéz rámnéz visszanéz.
És mindig összenézünk!!!!!!!!!!! 
Jó oké én reagálom túl!:( 

Abban reménykedem, hogy van remény és talán változhatnak az érzései. 
De hát ő menő, helyes, sportos, jó matekos, jó a haja. 
És vagyok én. Aki csúnya, szar a haja, hülye matekból és másból is. JA és sportos sem vagyok. 
Van ő és vagyok én. Óriási különbség. Felsoroltam miért. 
Tudok pár lányt aki tetszik/tetszett neki. Háááááát.... 
 

De értitek, én akkor is szeretem!!!! 
És komolyan mondom, lehetetlen, hogy ez viszonzatlan a rohadt életbe is, hogy ennyi idő után sem szerettem ki belőle!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 

HELP MEEEEEEE 

MONDJUK AKI SZAKÉRTŐ

VAGY AKI NEM

MINDEGY

Kezdem a legeslegjobb dologgal. 
 

Egyszerűen csoda ami a testvéremmel történik.
Sokan olvashattátok mi történt vele... Nem tudom mennyire tudjátok átérezni ezt az egészet. 
A lényeg a lényeg, hogy most már sétálgat, (persze segítséggel) beszél, de még csak halkan. Nagyon nagy csodának számít, mert közel két hete még csak feküdt az ágyban és alig volt hajlandó kommunilálni velünk. Igen, akkor még egy halvány biccentés is nagy dolognak számított...
Emberek, ez kész csoda! Napról napra jobb az állapota, és már a balkezét is tudja kicsit mozgatni. Egy hete még az sem ment.. 
Köszönöm, hogy ennyien érdeklődtök az állapota iránt. Twitteren is teljesen vad idegen emberek irogatnak és ők is imádkoztak/imádkoznak érte. Mert minden elmondott neki szánt ima nagyon sokat jelent. Lehet, hogy most hülyének néztek meg ilyenek... 
Egyáltalán nem vagyok vallásos, vagyis nem vagyok megkeresztelve. A szüleim azt akarták, hogy majd én döntsem el. 
Mivel a bátyám feleségének a családja elég vallásos, ezért gyakran járok én is velük templomba és hát mit is mondhatnék: imádom! 
Isten bizony fogta Attila kezét, mert meg is halhatott volna.. 
Viszont mikor még Pécsen volt az intenzíven, még akkor mondták, hogy csoda! Mert amit ő elért 3 hét alatt, másnak ahhoz 3 hónap kell! 
Úgyhogy ő lesz a pécsi idegsebészet reklámarca:P  (Ő volt a nővérek kis kedvence)

Nos.. a suli nem olyan jó. Ugyanis minden egyes matek óra után sírhatnékom van. Nem vagyok egy jó matekos.... Figyelmetlen vagyok és ez az egyik legnagyobb baj. Borzasztó. Tegnap el is bőgtem magam, hogy hiába nézem a jó gimiket, ha nem tudom jól megírni a felvételit, leshetem az egészet. Egyszóval stresszes vagyok. És elkezdődött a hajtás.
Mint tegnap a matek előkészítő. Tátott szájjal néztünk. De bizony a legnagyobb gond az idő.
Jövőhéttől pedig angol előkészítő. 
Mindenképpen valami nyelv tagozatra szeretnék járni. Lehetőleg második nyelvként franciát szeretnék tanulni. Vagy spanyolt. Szerintetek?:) 
Tehát minden nyolcadikos diák érzéseit ismerem. Mondjuk jó annak aki rohadt okos.  Vagy csak nem lusta. 

A fagott is elkezdődött. Szerencsére idén a fúvós zenekarba nem kell járnom, mert egybe esik az előkészítővel. Viszont a mi kis fagott zenekarunkba még mindig szívesen járok! 
Jó lett az órabeosztásom mert 2x fél óra most egybe van. És hétfő kedd és szerdán szabad vagyok ilyen téren.  

Száz szónak is egy a vége. 
Az iskolai élet, hogy is mondjam pezseg. Egyik balhétól a másikig megyünk. Tanulni kell, továbbá tanulni.
És most a napjaim vagy azzal telnek, hogy röhögök a retardáltságunkon, vagy sírok. 
Szuper!:) 

Fogalmam sincs, hogy vagyok... 
Egésznap nevetgélek mindenféle szarságon, és boldog vagyok. De belül nem. Egyáltalán nem. 
Úgy érzem, hogy.. nem is tudom.. rosszul vagyok az iskolától. 
Rosszul vagyok attól, hogy ennyire borzasztó az osztályközösségünk. 
Rosszul vagyok attól, hogy mindenki leszarja a másikat. 
Rosszul vagyok attól, hogy ennyire nagy a klikkesedés. 
Rosszul vagyok azoktól, akik ítélkeznek. 
Rosszul vagyok az egésztől... 
Boldognak látszom. Igazából meg is vagyok a saját kis világomban boldogan. Nekem is megvan a kis csapatom, mint mindenkinek. 
Egésznap bolondozunk, és vicceskedünk. De közben azt érzem, hogy te jó ég hol vagyok? Miért vagyok én itt? Olyan rosszul érzem magam.. 
Csak mosolygok, de belül azt érzem, hogy néhány embert szívesen felpofoznék. 
Így görgetem lejebb a fészbúkom, és így nézem néhány ember.. képeit. 
Miért kell 13 évesen ezt csinálni??? Tisztelet a kivételnek, nem azért mondom. 
De 13 évesen szerintem korai. 
Most így teljesen kiakadtam. 
Jó oké, most biztos sokan beszólnának, hogy én egy lúzer vagyok, és még ronda is, igen beismerem. Nem vagyok menő, nem vagyok szép.. 
Nincs nagy mellem, és cicanadrághoz olyan felsőt veszek fel amiből nem lóg ki a seggem. 
De talán általános iskolában nem kéne ennyire khm :)))) 

Szóval elegem van már az egészből.. Egyre jobban várom a gimit, mert ez már borzasztó.. az egész minden hülyeség. 
Jah és még sorolom tovább. 
Borzasztó, hogy mindenki egésznap azt szajkózza, hogy a 8. első félév nagyon fontos. 
Borzasztó, hogy mindenki ezzel zaklat minket. 
Borzazstó, hogy félek, hogy nem sikerül a felvételi, és nem vesznek fel oda, ahova szeretnék menni. Mondjuk még azt sem tudom biztosra... 
Köszönöm, hogy mindenki rátett az ijedelmemre még egy lapáttal, ugyanis eléggé megrémített pár tanár sztorija!:) 
Borzasztó, hogy töriből kedden feladtak kettő leckét, hogy feletetnek. 
Borzasztó, hogy ma matek órán mindent elrontottam.
Borzasztó, hogy technikából megint bekell magolni a vasgyártást. 

Semmi kedvem suliba menni.. miért kell oda járni?
És most ha itt lenne mellettem Fanni mondanám neki, hogy:
TELL ME WHY?